Mélyrepülésben a Szőnyeg Miatt

Még múlt hét péntek este zárás előtt húsz perccel robbantunk be a helyi nagy szőnyegáruházba és rendeltünk nagy hirtelen padlószőnyeget az egyik hálószobába. Tudtuk hogy nem lesz a legolcsóbb, de ki gondolta volna hogy ennyire?!

A 10.4 négyzetméteres szobára kaptunk egy 450 fontos árajánlatot. Belementünk, mondván legalább ő szombaton ki is jönnek, és meg is lesz vasárnapra. Azért ennyi, mert a szoba egyik oldalának a szélességét meg kell venni mindenből, az alátétből is, magából a szőnyegből is, és így vagy 18nm szőnyeget kellett vennünk az általam eredetileg elképzelt 11 helyett. Kiterveltük, hogy bérelünk takarítógépet és azzal többször is kivikszoljuk a nappaliban a szőnyeget, ott is büdi ugyan (macskapipiszagú), de ha háromszor átmegyünk rajta akkor csak tiszta lesz és még egy rakás pénzt is megspóroltunk.
Vasárnap délután, a 24 órás bérlet lejárata előtt 45 perccel még zúgott a gép, Isti lelkiismeretesen még a legutolsó sarkot is alaposan tisztítgatta. Este 9kor elégedetten terültünk el a tiszta és a jó illatú szőnyegen. Büszke voltam rá, hogy mennyit megspóroltunk.

Erre most, hogy hazaérek munkából, a lakásba beérve milyen szag fogad??? Macskapisi. Ennyit a spórolásról. Ez a rohadt bűz feljött a szivacsos aljzatból. Kitakarítottuk, és beleöltünk egy csomó időt, pénzt abba hogy szépen kitisztított szőnyeg kerüljön a kukába. Most jönnek a csavarok. Ezt hétfő este írom. Az első egy hétre érkező látogatóink péntek este érkeznek. A lakás egy rumlihalmaz, ma reggel minden ruhadarabomat szinte külön kellett keresni. Szőnyeget kell cserélni. Igenám, de minek adjunk ki egy csomó pénzt ha egyszer a fűtést akarjuk szerelni minél előbb, az pedig azzal jár hogy a nappaliból egy hatalmas zöld gránitkő feljön, az is lehet hogy még egy tv méretű bemélyítésnek is tudunk helyet csinálni, vagyis megint lehetne újra szőnyegezni.
Nem tetszik ha a szőnyeg foltozgatva van, egy parketta betét a szoba közepén meg bután néz ki ha nincs kandalló. Én inkább a könyveimnek akarok szekrényt, nem egy kandallónak...

Nincs kedvem hozzányúlni semmihez, sokkban vagyok. Kéremszépen, én az egésznek csak a lakásfelújítás részét vártam, kinek van kedve a régi kacatoknak helyet találni?? Úgy volt hogy egy csomó dolgot ott hagyunk majd az albérletben, de a tulaj (és leginkább a férje) annyira irritáló módon beszéltek a személyes holmijainkról, mindenünket szemét jelzővel illették, még az összehajtogatott ruháimat is, sőt, a pasi amíg nem néztem oda, belerakott az egyik fehérneműs táskába egy vizes rongyot, mondván hogy ez is szemét, minden szemét! Szóval még a legutolsó cafat vécépapírt is elhoztam. Nem érdemelnek semmit. A vécépapírt és a felmosófát tudom használni, de az ajtóra szerelhető fogas, a kis kiszolgált éjjeliszekrény, az ottani folyosóra méretben pont passzoló cipőszekrénynek itt helye nincs. Egyelőre minden az előszobában, a felmosóvödör mellett a Tomi focistáskája, mellette száradó ecsetek.

Én meg összezuhanva itt ülök a büdös nappaliban, stikában használom a céges internetet (mert saját még nincs), és ahelyett hogy nekiállnék pakolni, inkább itt blogolok. A legtöbb amit ma este cselekedtem itthon az a mosogatógép beindítása volt. Az is nemsokára szétesik. Remélem hogy inkább sokára. Merthogy azzal is elbsztam egy fél napot hogy használható állapotba hozzam. Eddig olyan jól bírtam, csak nem kapok most idegösszeomlást a végén?! Egy mani-pedi után valaki utaljon be egy kozmetikai arckezelésre, ahol madárcsiripelő zene szól, ahol a kencéket előmelegítik, és ahol olyan kedvesen kezelnek, hogy közben azt hiszem hogy csak lebegek, de legalábbis egy felhőpamacson fekszem.... Sóhaj.