Amikor Robbant a Metró

Hat évvel ezelőtt...

Tootingban laktunk, a kórház bejáratával szemben. Aznap reggel buszra szálltam és úgy indultam a metróállomásra. Rózsaszín tavaszi kabátomat igazgattam, nem is figyeltem hogy miket mondanak az emberek mellettem. Tíz perccel később az állomás kapuja már be volt rácsozva. Narancssárga mellényes dolgozók irányítottak mindenkit vissza a buszmegállók fele. Azt mondták, meghibásodott egy jelzőberendezés, és ezért le kellett zárniuk a Northern line egy szakaszát.
Vigyorogva megvontam a vállamat – a 15 percnél hosszabb késésekért a TfL visszaadja az adott utazásra költött összeget, én legálisan kések munkából, nem szakad az eső, és még a reggeli újságból is megkaparintottam egyet. A megnövekedett forgalom miatt elég sokáig tartott eljutni Wimbledonba. Amikor beszálltam a tömött vonatba vettem észre hogy a szintén Wimbeldonból induló District Line sem működött. Persze ez nem jelent semmit – előfordul hogy a metrónak rossz napja van, és több vonalat/állomást le kell zárni ideiglenesen.

Távolról csak betonoszlopoknak látszik...

Nagyon lassan ment a vonat Waterloo-ra és amikor végre megálltunk, irdatlan tömeggel találtam szembe magam. Ez az állomás (is) mindig teli van emberekkel (Bourne Ultimatum-ban nagyon jól látszik), de akkor reggel olyan tömeg volt, hogy mozdulni alig lehetett. Waterloo vasútállomáson 4 metróvonal is áthalad, és az összes ajtó le volt zárva, közelébe sem jutottunk a metróknak.
Kezdtem ideges lenni – órabérben kaptam a fizetést, jó dolog késni, de annyira azért mégsem – Tomit próbáltam hívni, de nem működött a mobilom. Ekkor hallottam a bejelentést, miszerint az összes londoni metróvonalat lezárták áramszünet miatt. (Azóta már tudjuk, hogy a jelzőrendszereket annyira megrongálta a robbanás, hogy az irányítóknak áramszünet jelzést adott)

...közelebb érve már egyértelmű az ezüstözött bevonat...

Az állomáson hömpölygő tömeg egyszerre indult meg, lökdosődés, tolakodás. Két dologgal lehet igazán felhúzni egy munkába igyekvő londonit: 1. Tömeg amely nem mozdul semerre 2. Metrós késés, buszra kényszerülés.
Az utcára kiérve még sokkolóbb volt a látvány. A járdán és az egyik sávban is csak gyalogoltak az emberek. Felháborodott mobilbeszélgetések ’valami áramszünet van a metrón!’ foszlányai ütötték meg a fülemet, miközben küzdöttem fel magamat egy buszra. Ekkorra már jócskán 10 körül járhatott az idő. A taxik dudálták le az útról az elszánt, gyalogosokat, a buszok óvatosan kerülgették őket. Egyre több és több szirénázó mentő, rendőrautó süvített el mellettünk. A buszon elöl álltam, szinte teljesen a sofőr fülkéjének passzírozva – ekkor hallottam először: bomba robbant egy buszon. Síri csend lett. Senki nem gondolta volna hogy Londonban ilyen történhet. A metró lezár áramszünet miatt és még bombát is robbantanak. Ekkor végre Tominak sikerült elérnie engem. Ő is mondta hogy robbant egy bomba – meg még néhány másik a metróhálózat különböző pontjain.

...szemből úgy látszik, nem is olyan nagy az emlékmű, de oldalról a mélysége is bevehető...

A buszos út hátralevő részére nem emlékszem igazán. Mire beértem volna a banknegyedbe, az már üresedett, a bankárok amilyen elszántan bementek, úgy haza is mentek a munkából. Azt hiszem 11 után pár perccel érkeztem be a munkahelyemre és sosem felejtem el a megkönnyebbült arcokat hogy látnak. A mobilok nem működtek, hiába próbáltak elérni, csak süket vonalat kaptak és nem tudták hol vagyok... Egymás szavába vágva meséltük hogy kinek milyen útja volt aznap reggel. Volt olyan szakács, aki az állomásáról kilépve hallotta a robbanást. Az élete valószínűleg annak köszönhető, hogy azért is befurakodott az egyel korábbi szerelvénybe. Ha nem fért volna be, lehet hogy ő is az áldozatok közé tartozik.

...az oszlopokat úgy rendezték el hogy az odasétálónak körbe kelljen járnia hogy megértse...

A buszos robbantás miatt felfüggesztették a buszközlekedés nagy részét is. Vagyis szép és jó dolog volt bemennem dolgozni, de nem tudtam hogy jutok haza. London nem Veszprém. Nem tudtam volna gyalog hazamenni. Mert nem tudtam az utat. Mert nem mertem elindulni. És mert 12,5km lett volna az út.

...minden oszlopon rajta van a dátum, a robbantás ideje és helyszíne

A család Magyarországon szinte kikészült. Sem Tomit, sem engem nem értek el. E-mailek 2005-ben még nem repkedtek annyira, úgyhogy akinek sikerült írnom azt kértem meg hogy telefonáljon körbe mindenkit hogy jól vagyunk.
A főnököm kedvesen megjegyezte, hogy nagyon szívesen hazaküldene már délben, de nem fog tudni kifizetni ha nem maradok. Hát persze hogy maradtam, reménykedve hogy délután ötre már lesz legalább annyi busz hogy a belvárosból kijussak.
Egy konferencia-központban dolgoztam, az aznapi 250 fős konfóra mindössze huszan jöttek el, azok is csak azért mert nem tudtak hogy hazamenni, és éhesek voltak (az összes bolt bezárt a környéken). Homlokukat ráncolva majszolgatták a tűzdelt csirkét miközben csak bámultak maguk elé. Egyetlen beszédet sem tartottak meg.

... az oszlopok a robbantások helyszíne alapján csoportokban állnak...

Hat körül indultam haza. Az első busz az irodától nem vett fel – a double deckeren jó, ha 15 utas ült. Senki nem nézett senkire, mégis mindenki megnézett mindenkit (jó alaposan). Az Oxford Streeten áthaladva tudatosult a terrortámadás lelki pusztítása. Az összes bolt zárva volt. Semmi nem volt nyitva. Nem volt szemét az utcákon. Emberek sehol, csak a buszmegállókban lézengtek néhányan. A lemenő nap fénye aranyba burkolta az üzletek kirakatait. Szellemváros, azt mondták később a tévében... Vadidegenek kezdtek el beszélgetni, fejüket csóválva. A hírekből már tudtuk, hogy közel keleti öngyilkos merénylők okozták a káoszt, és nem azért mert a 2012-es olimpia szervezési jogát London kapta előző nap. Green Parknál járt a busz, amikor végre tudtam beszélni Zsoltival is. Őt is megnyugtattam hogy rendben vagyok. Csak ijesztő volt végigutazni London belvárosán úgy, hogy az utasok teljesen csendben vannak, senki sem beszél és az utakon nincsenek autók, csak a kötelességtudóan mozgó buszok.

... minden áldozatnak emeltek emléket.

A 2005 július 7-i terrortámadás tragédiája 52 emberéletet és 700 sebesültet követelt. Perceken belül három bombát robbantottak magukra a merénylők, a Circle (citromsárga), Hammersmith and City (rózsaszín) és Piccadilly (sötétkék) vonalakon. A negyedik merénylő elbizonytalanodott és hagyta magát evakuálni a metróról. Ő is buszra szállt, de meggondolta magát és mégis detonálta a hátizsákját (az ő robbantása ölte meg a legtöbb embert az egész támadás során) a Tavistock Square környékén.

A Telegraph oldalán megtekinthető egy videó a szétrobbantott vonatokról és a buszról.

Másnap (pénteken), szinte teljesen üres metróval mentem dolgozni. A szívem a torkomban dobogott, és remegtem. A felszálló utasok közül elég sokan, amikor meglátták a velem szemben aktatáskával ülő turbános utast, arrébb húzódtak. Volt, aki le is szállt. Londonban az emberek megtanultak ismét figyelni a környezetükre. A tévében kérték az ázsiai/arab/stb etnikumok hogy ne bántsák őket, míg a szélső jobboldal egyértelműen az ő hibájuknak rótta fel az egész eseményt. Hamarosan megindult a tippelgetés, az összehasonlítás 911-el. Munkahelyi beszélgetések alapján kiderült: mindenki úgy véli, bár sokan meghaltak, ez még semmi, és egy második támadás bármikor előfordulhat.

Két héttel később, Július 21-én jött is. Ezúttal Sheperd’s Bush, Oval, Warren Street és egy busz Shoreditchben volt a célpont, de szerencsére az újabb merénylőknek nem működött a bomba. Az alapanyagok szavatossága lejárt... A hírek szerint az utasok égett gumiszagot éreztek és rögtön elkezdtek menekülni a másik kocsiba. Szemtanúk szerint a legnagyobb ’robbantás’ is egy nagyobb tűzijátékhoz hasonlított.

Ott jártamkor épp a füvet nyírta a kertész, de az emléklap körül már most voltak virágok - azokat nem akartam lefényképezni.

Az áldozatok tiszteletére állított emlékmű a Hyde Park Dél-keleti sarkához, a Hyde Park Corner metróállomáshoz közel található.

ICE - In Case of Emergency. A terrortámadás utáni napokban ütötte fel a fejét az ICE. Mentősök és rendőrök nyilatkozták hogy hasonló katasztrófák esetén megkönnyíti a dolgukat ha tudják hogy kit kell hívniuk. A Cuncimókus, Intyőpintyő nem elég információ, de ha ezt a három karaktert mellébiggyeszti a mobiltulajdonos, akkor a segítség gyorsabban és egyszerűbben eljut a rászorulónak. Az ICE az elmúlt hat évben globálissá nőtte ki magát. Ha te is úgy gondolod hogy jól jöhet, az ICE (vagy ICE1, ICE2, stb) beállításakor ügyelj, hogy ha külföldön vagy, olyan ismerősöd/hozzátartozód számát állítsd be, aki beszél valami idegennyelvet.

Publikált Író Lettem...

Még akkor is ha ez egy icipicit túlzás is, de mégis.

O Babarczy Veronika még fiatal, de már nagyon sikeres blogjába kaptam lehetőséget írni. Ő kérdezett meg hogy lenne-e kedvem hozzá, és én majdnem elbaltáztam az egészet, de hetedik próbálkozásra, egy dinnyés-áfonyás-almás-agyerősítős gyümölcslé elfogyasztása után végre sikerült egy olyan cikket írnom, ami megfelelt az én elvárásaimnak. Ezután Veronika kicsit megregulázta a soraimat, mert ezt az itteni olvasók is tudják hogy sokszor van helyesírási, nyelvtani és egyéb hibám.

Ma reggel pedig megjelent. Én meg eufóriában vagyok. Még jobban, mint amikor 12 évesen a veszprémi Naplóba írtunk beszámolót az erdélyi osztálykirándulásról. Pedig az se volt semmi, ott volt alatta a nevem is meg minden, de abban segített az Ancsa néni (meg a Peti, aki időközben kiszállt a projektből) és a Napló az alapos beszámolót tőmondatokra kurtítva, fotók nélkül jelentette meg. Itt viszont vannak képek is, mucifocis sorok is, egy kis anglia, egy kis tea, egy kis brit érzés. Olvassátok el, feltétlenül!

Nike Edzőtábor - Egy Órában

Túléltem, bár néha nem voltam biztos benne hogy fel tudok állni.

Már a bemelegítésnél izzott mindenem, a harmadik feladatnál már négykézláb kúsztam volna ki a teremből. Csakhogy én nem adom fel olyan egyszerűen, és előszedtem a raktározott energiámat is - ami úgy körülbelül öt perc alatt el is fogyott...

Valahogy olyasmi volt mint egy nagyon utálatos tesióra, ahol nincs lazsálás és mindig úgy érzed hogy semmi közöd nincs a sportoláshoz. Azért voltak gyakorlatok amiket egészen tűrhetően kifejezetten ügyesen csináltam meg, és a partneremet sem hagytam cserben nagyon.


És hogy egy igazán színes (inkább tejfehér?) hírt is hozzak: A Covent Gardenben található Icecreamist fagyizóban most már anyatejes fagyit is választhat a vásárló. A különlegességet magadaszkári vaníliával és reszelt citromhéjjal ízesítik, de a pontos recept egyelőre nem ismert. Egy gombócban kb 15ml anyatej van.
Senki se aggódjon, a haszonanyukák minden egyes leadott 280 ml után kapnak kb 4700 forintot.

A Baby Gaga nevű fagyit egy megfelelően beöltözött hasonmás tálalja.

Egy Régi Barátnőnek

Középiskolában találkoztunk és ott lettünk barátok, összesen öt évig jártunk egy osztályba. Osztálykirándulásokon együtt kezdtünk szendvicset enni, rögtön ahogy beindult a busz motorja. A beceneve, amit még elsőben ragasztottunk rá, egyszerűbb formában ugyan, de a mai napig megvan. Amikor külföldre ment gyakorlatra, a távolból izgultam végig a szerelmi vonalakat. Amikor mindkettőnk otthonában végre lett számítógép, suli után floppyn írtunk egymásnak leveleket, amit aztán másnap kicseréltünk hogy a másik megírhassa rá a választ.


Mielőtt Angliába jöttem, szinte minden nap mentünk strandra, emlékszem hogy mezítláb vezetett, mert úgy jobban érezte a pedált friss jogsival. Vihogva vallottuk be egymásnak hogy mindketten hatalmas Szandi rajongók voltunk kiskorunkban és ’suttogva’ énekeltük (majdnem) szórol szóra a Tinédzser L’amourt.

Mindenki ismeri, az is aki nem vallja be...

Nem állítom hogy mindig tökéletes barátnő voltam, sőt – csináltam nagyon sok olyan baromságot amiért mai szemmel nézve el sem tudom képzelni hogy miért tettem, és bár megbeszéltük a dolgokat, a mai napig szégyellem magam értük. Ennek ellenére amikor kijövetelem előtt nem sokkal összejött egy sráccal, nagyon örültem nekik.
Csakhogy az én elköltözésem okozta távolság, az akkori internethiány, neki a srác és az egyetem éket vert közénk. Aztán az ék szakadékká mélyült, és most meg már úgy érzem hogy legalább egy óceán választ el minket.

A kapcsolat, mondhatni megszakadt és most hogy névnapjára írtam neki egy üzenetet, kurta-furcsa válasz érkezett (férjhez megy, de nem a fentebb említett férfipéldányhoz). És nekem ezen a három és fél soron jár az eszem tegnap este óta. Hogy miért ’csak’ annyi. Érzem, hogy nem akar már velem pacsizni (Szandit énekelni meg pláne), de nem tudom hogy miért? Tisztában vagyok vele, hogy ilyen távlatokból nagyon nehéz egy megszakadt barátságot újra összefűzni, de ugyanakkor úgy érzem hogy nagyon jó lenne.



Hiányzik.

Illetve, hiányzol. Nem tudom hogy olvasod-e a blogot, de ha mégis idetaláltál akkor legalább tudod, hogy miért írtam neked. Még ha nem is jön válasz a legutóbbi soraimra, akkor is gratulálok nektek!

Végre!

A köd oszlani kezd.

Az esős-trutyis-lehangolós tegnap után végre kék(szerű) ég köszöntött ránk. Könnyebb volt felkelni, könnyebb volt elkezdeni a napot, és munkába menet még egy virágzó aranyeső bokrot is láttam!

Jó reggelt, London! 2011 Február 24

Azt nem tudom hogy Jégtörő Mátyás hagyománya működik-e Nagy Britanniában is, de ha igen, akkor mostantól biztosan tavasz lesz. (Ugye? UGYE?!)

Kicsit feledteti hogy nem jött össze Porto...

Nem késett a metró, zenét hallgattam, újságot olvastam és mosolyogva érkeztem be dolgozni.

Kedvesebb a kilátás mint tegnap délidőben az esernyő alól!

Este megyek, kipróbálom a hírhedt Nike Edzőtábort (egy órában). A tapasztaltak biztosítottak hogy nem fogom bírni, és kifekszek öt perc után, úgyhogy egyelőre becélzom a 15 percet, aztán majd holnap beszámolok a történtekről - persze csak akkor ha túléltem...

Azt hiszem ma még jövök egyet, mert van valami ami nyomja a lelkemet, de valahogy még érlelnem kell egy kicsit hogy hogyan fogalmazzam meg rendesen.

Addig is, éljenek a nárciszok!

Éppen Esik

Ultraszar idő van.

Ma is köd (nyolcadik nap!), de most még esővel is fűszerezve van az egész. Az a fajta eső esik, amikor kinézel az ablakon és megnyugszol, hogy már nem esik. Aztán kilépsz a házból és rájössz, hogy igenis esik, méghozzá alattomos mennyiségben. Mivel nincs szél (ami elfújná a ködöt is), ezért csak függőlegesen jön a hideg zuhany - pedig az ilyen elég ritka.

Új telefonom van (juppííí), és ma reggel a metróállomáson meg is örökítettem a vizes, de már hajtásokkal tarkított rózsabokrot. Mint látszik, az új mobilon nincsen makró, pedig az a vízcsepp milyen szép lett volna.

Southfields, 2011 Február 23

Asztalomnál nyűglődve (nem mintha nem lenne tennivaló...) pattant ki a szikra az agyamból, hogy megnézem a Ryanair weboldalát, hátha van valami piszkosul olcsó repülőjegy valahova ahol a hőmérséklet legalább 12 fok, és minimum 60% esély van kék eget látni.
Lassan nagyon büfé leszek Európa reptereiből, és ABC sorrendben haladva meg is találtam az abszolút kedvező ajánlatot. Március 12-i indulás és 14-i kora reggeli érkezés Porto városába (Portugália). Forintra átszámolva kb 15ezer forint a retúr jegy. Tokostul-vonóstul (mármint hogy a tok és vonó belefér a kézipoggyászba).

Miközben sétáltam ki ebédet venni, el is ábrándoztam hogy milyen lehet Portóban, a képek alapján nagyon bájos városnak tűnik, és még saját metrója is van! Ami inkább vasúthálózatnak tűnik, de a jegy a reptérről a városba mindössze másfél euró, és még átszállni sem kell. Valaki meg tudja mondani hogy Budapesten mennyibe kerül Ferihegyről bejutni a belvárosba...?



Kilátás az esernyő alól


Izgatottan hívom a Tomit (aki utál repülni, pont, pont, pont...) és mesélem neki hogy micsoda kincset találtam a neten (főleg, hogy most éppen 18 fok van Portóban!). Mint kiderült, nem tudunk menni mert pont arra a hétre van beosztva terepmunkára (vagyis nem irodában vannak hanem állomásokon méricskélnek), és ilyenkor berendelhetik vasárnap éjszakára is dolgozni. Meg amúgy is... Ő már kinézte hogy hova visz el engem Márciusban Walesbe. Pffff... Nem Porto ugyan (garantáltan nem lesz 12 fok), de azért nem panaszkodhatok.

Azért vitatkoztam vele kicsit hogy miért nem szólt előbb hogy nézeget, mert akkor én nem keresgéltem volna.

Végül megegyeztünk hogy én elkussolok, ő elvisz Walesbe márciusban, áprilisban hazamegyünk, májusi hosszú hétvégét kihasználva elnézünk Edinburgh-ba, és ha még mindig találok valami akciós jegyet valahová a nyárra akkor oda is elmehetünk. Tehát minden nyereményjátékra jelentkezek mint egy őrült. A nagy számok törvénye alapján lassan nyernem kéne valamit...

Meddig Tart Ez Még?!

Egy hete ködben vagyunk.

Meddig tart ez még?!

2011 Február 22

A Drága Csótány

Felvettem a harcot a kéretlen irodai vendég ellen.

Csütörtök délután el akartam indítani az irodai mosogatógépet. Ahogy kinyitottam a szekrényajtót, egy gusztustalan bogarat láttam szaladgálni benne. Ijedtemben felkaptam a pult tisztító spray-t, és jól lefújkodtam, mire eltűnt egy lyukban. Be is csaptam a szekrényajtót, erre megjelent egy (másik?) ugyanilyen (ugyanaz?) undormány a szekrény külső felén is. Mivel befelé igyekezett, hát lefújkodtam ezt is, majd egy igazi harcosnőként sikítva rohantam ki a konyhából.

Munkatársamnak elmeséltem a történteket és a leírásomból tudni vélte, hogy csótánnyal állunk szemben.

Kis internetes kutakodás után megtudtam, hogy egy csótánnyal rögtön fel kell venni a harcot, mert a nőstények folyamatosan terhesek, és akár 150 kiscsótányt termelnek ki egy év alatt. Az, hogy a dinoszauruszok korából fennmaradt állatok, nem hatott meg.

Felvettem hát a kapcsolatot a CsótányIrtókkal, akik biztosítottak, hogy veszélyben az életünk, az irodát bármikor átvehetik ezek a rovarok, és semmi esetre se aggódjunk. Ők majd megakadályozzák, hogy elterjedjenek. Ha eddig még nem terjedtek el. Merthogy lehet hogy ez csak egy volt amivel én találkoztam, de előfordulhat hogy ahogy leszáll az éj, óriási bulit tartanak és minden felületen végigcepedliznek. Leírásom alapján Német Csótányra tippeltek.

A vérnyomásom vészesen zuhanni kezdett, úgyhogy remegő kézzel írtam alá az emailezett szerződést.

Péntek reggelre mire beértem már be is fújkodtak, ki is tették a csapdákat, és a teljes iroda annyira távoltartotta magát a konyhától mint én a fogorvostól (csak ha nagyon, nagyon muszáj).

Nemsokkal hazaindulásom előtt vettem a bátorságot, hogy alaposan körülnézzek a konyhában. Természetesen akkor rohant velem szembe egy csótány, de már közel sem akkora vehemenciával mint csütörtökön, úgyhogy fél óra múlva meg is győződtem róla, hogy az ellenség bekajálta a számára kitett mérget, és feldobta a szőrös lábait.

Mivel az irodánk elég új, kicsi a valószínűsége, hogy lepetézett egy ilyen bogár. Elképzelhető hogy a csütörtöki bambiszállítmánnyal érkezett. Egyrészt hurrá hogy kintről jött be, másrészt meg kétszer is meggondolom hogy rendeljek-e ettől a cégtől akármit is megint...

Mit nekünk Kafka? A modell egyszeri díja körülbelül 53 ezer forint volt. 

Inzulin

Köszönet.

Jó érzés volt hogy amikor telefonáltam, udvariasan, segítőkészen bántak velem. Jó érzés volt hogy a második kapcsolásnál is akihez kerültem (kkkkáttes beegyógy), annak is megenyhült a hangja és segített.

Megnyugtatott hogy akivel végül beszéltem, az idejét nem sajnálva, egyértelműen, őszintén beszélt velem. Hogy kihallottam a hangjából hogy a páciensét nem csak egy cafat húsként, hanem emberként kezeli.

Papa jövő héten a rehabilitációs osztályra kerül, Mama meg megtanul inzulint adagolni.



Ezúton köszönöm minden illetékesnek, a telefont kapcsolóknak, az orvosoknak és az itt jókívánságukat kifejezőknek. Beleértve azt is, akihez legelőször fordultam és nagy  információ éhségem közepette még csak annyit sem mondtam neki hogy boldog névnapot, Lívi!

Zumbázni Voltam

Nem jött be.


Elmondom miért. Már írtam hogy nem sokat tudtam róla, csak azt hogy táncikálós, meg salsás, meg bachatás meg ilyenes. Szóval latin zene. Rossz nem lehet.

Voltam már kubai salsát tanulni, úgyhogy az alaplépéseket ismerem is. Előbb érkeztem a stúdióhoz, ezért türelmesen kint vártam. Amikor rájöttem hogy rossz stúdió előtt álldogálok, rohantam át az egyes terembe, és beálltam az addigra ugrándozó nők közé (megj. két pasi is volt).
Kicsit komikus volt, ahogy a teremben a gyakorlott zumbázók rázták mindenüket (de tényleg!), az üvegfal másik oldalán pedig a konditerem vasakat gyúró férfiközönsége szájtátva mosolyogva nézte a pattogó cicik és rezgő popsik halmazát.

Lehet hogy ez volt az első ami elvette a kedvemet, lehet hogy a tanár angol tudásának hiánya (?), mert nem azt mondogatta hogy egyet jobbra kettőt balra, hanem ide, ide, ide éééés ide! Őszintén, hogyan lehetne követni egy ilyen oktatást kezdőként?

Aztán ott volt a fényfaktor is. Számomra a salsa, bachata és egyéb latin táncok az érzékiségről szólnak. A félhomályról, az ízlésesen megejtett lépésekről, kacér ruhákról, finom sminkről és a lüktető latin zenéről szól. Itt viszont a terem műtőslámpái szétrombolták a zene hatását, és hamarosan éreztem (körülbelül három perc után),  hogy itt nem az a latin zene van amit én ismerek és szeretek, inkább megy itt a Riói Karnevál rumtól fűtött észt veszett tánca. Egyes rázásoknál és lépéseknél már azt hittem hogy bárányt áldozunk valahol Havana külvárosában. Persze egy pillantás a bal oldalamra, ahogy a mellizmok kacagtak felénk és máris visszazumbáztam a valóságba. Vagyis a teremben lévő fekete nők méretre való tekintet nélkül úgy tudják rezegtetni a feneküket hogy semmi más testrészük nem mozog, néhány (túlontúl) lelkes fehér lány szinte komoly arccal végzi a feladatokat, megint mások pedig már annyira régi zumbások hogy szinte nem is néznek a tanárra és a kintről bámuló férfiakon lopva mérik mozgásuk tökéletességét.

Erőltetettnek tűnt hogy egy olyan táncot mint a salsa próbálunk testedzésre használni. Nem vitatom, ha valaki naponta legalább két órát salsázik, annak nemcsak ízületi panaszai, de remek alakja és tartása is lesz. Tartsunk meg mindent oda ahova való. Ahogy stoplis cipőben nem focizunk parkettán, úgy sport ruhában sem salsázunk és riszálunk!



Ráadásul az óriás fali tükrök is kövérítettek.

Hogyan Utáltassuk Meg Magunkat A Kollégáinkkal?

De főleg a titkárnőkkel és asszisztensekkel.

Lista kezdő menedzsereknek, frissen kinevezett csoportvezetőknek és általában mindenkinek, aki legalább egy emberrel feljebb áll a céges hierarchián.

A teljesség igénye nélkül:

1. Ne köszönj meg semmit. Elvégre ha valakinek az a munkája ami, akkor ne várjon érte köszönetet. Se tanár, se orvos, főleg ha titkárnő.
2. Ne tanulj meg semmiféle irodai berendezést használni. Ha ki kell nyomtatnod egy húsz oldalas dokumentumot, mennyivel egyszerűbb azt továbbítani és speciális igényeidet benyújtani, mint magadnak megcsinálni.
3. Ne vedd fel a telefonod. Inkább várd meg, amíg az illető aki kapcsolná, az üzenetet vegyen át. Amint megkapod az e-mailt, rögtön kérdezz vissza. Ha nincs szám, akkor azt. Ha nincs ott pontosan hogy miért hívott az illető, akkor azt. Ha semmi más nem jut eszedbe, akkor írj vissza hogy tovább kellett volna csörgetnie, mert az asztalodnál voltál.
4. Azzal a címszóval, hogy te nagyon elfoglalt vagy, sose válaszolj e-mailekre két órán belül. Viszont este 10kor mindig küldj valakinek egy három soros üzenetet, hogy az illető érezze hogy te még késő este is dolgozol.
5. Természetesen nyaralásról jelentkezz be, de lehetőleg csak a főnöknek, a többieknek elég csak visszaérkezted után szóban elejteni valami olyasmit hogy 'igen, szuper volt a nyaralás, a tenger szikrázóan csillogott, a reggelinél például mindig az asztaltól néztük a huncut delfineket. Azért volt tele annyi gépelési hibával az üzenetem a főnöknek is!'
6. A tárgyalásaidat mindig úgy intézd hogy bemutathasd erődet a klienseknek. Például, telefonálj ki, és kérj cukorszirupos hangon egy extra üveg vizet. Amikor megérkezik a víz, kérj még tejet a kávéhoz. Amikor megérkezik a tej, akkor nagyokat sóhajtva jelezd hogy nincs koffeinmentes kávé. Természetesen akkor is kérj vizet/tejet/kávét ha van elég a tárgyalóban.
7. Sose tedd vissza a helyére amit használsz. Legyen az tűzőgép, fel nem használt fejléces papír, vagy a kávésdoboz.
8. Ne tedd be a mosogatógépbe a használt poharadat, tányérodat.
9. Ha rád szólnak hogy pakold el, akkor sunyiba fektesd be a tányért a felső polcra. A poharakat pedig ne lefordítva állítva, hanem szigorúan fektetve helyezd az alsó kosárba!
10. Sose húzd le a vécét rendesen. Chipmunk-19 már kifejtette ezt egyszer, nem tudok mást hozzáfűzni. Talán annyit hogy az elkövető csak azt hiszi hogy senki sem tudja hogy ő volt, de valójában mindenki tudja pontosan hogy ki rondázta össze a klotyót.

   +1   Kora délután érdeklődj hogy másnap mikor lesz bent a főnök reggel, mondván beszélned kell vele. Vagyis te is ráérsz beérni addig. Délután pedig sétálj körbe az irodában többször, határozottan, és amint látod hogy tiszta a terep (= főnök már elment), akkor te is indulatsz haza.

Ügyvezető, Főelőadók, Egyes csoportok... és a többiek