2012. február 15., szerda

A Zajos Szomszéd II

Hét hónap. Legalább 15 panasz. Két kopogás az ajtón. Hátrány: néha a szám széle is remeg az idegességtől. Előny: néha csak azért megyek le a uszodába/edzésre, hogy ne halljam. Igen, zajszomszédunkról van szó, megint.

Júliusban még mindig nem tudtuk hogy honnan jön a zaj. Tulaj javasolta hogy fülünket tapasszuk a plafonra (?????), de szerencsére minden megoldódott egy forró angliai nyári estén. A levegő külső hőmérséklete még mindig felülről kaparta a 23 fokot (este 8kor!) és melegünk volt. Kinyitottuk a teraszajtót. Rá tíz percre, pont amikor becsukni készültem a teraszon dohányzó  másik szomszéd miatt, az alattunk levő is kinyitotta a teraszajtaját, hogy az aktuális futballmeccs gólját a lakótelepnek kikiáltsa. Még jó, hogy éppen voltak nála (pont véletlenül) legalább huszan, így a hangzavarból egyértelmű lett hogy honnan jön a zaj.

Gotcha! Minden klappol! De nem, még mindig nem, most sem... Számtalan telefonhívás az önkormányzatnak, esedezés, fenyegetés, kemény Muci, szenvedő Muci... és semmi. Az önkormányzatunk egy balfsz, aki arra sem képes hogy egy panaszt normálisan kövessen. Szarakodnak mindenen, az idegeim rongyból állnak, Tomi nem érti néha hogy amikor hazajön, miért üvölt a tévé (azért, mert ha nem tudok elmenni itthonról, akkor én is bömböltetek bármit, csak hogy ne halljam hogy ők ott lent mit hallgatnak), én meg már mindent megpróbáltam ami a logika könyvében van.

Ezek a rafinált disznók a 30-as lakásban sosem üvöltetik a zenét 15 percnél tovább. Ekkor csend van úgy tíz percig, majd ismét. Aztán ez ismétlődik későig... Az önkormányzat ha kijön (és tegyük fel hogy idetalál, mert ez is nehezükre esik), akkor az esetek 70%-ban pont lemarad a zajról. Ha nem, akkor vagy nem elég hangos (és kapom a kioktatást a másokkal való együttélésről), vagy ha elég hangos, akkor céltudatosan elvonul az officer hogy megírja a jelentést (amit szerintem mielőtt befejez, el is veszít).  Sakk-matt.

Nem csak én vagyok egyedül a hülye szomszédokkal, a nyáron Chipmunk is küzdött egy vasbarommal, de az ő története viszonylag hamar megoldódott, az enyém viszont szombat este, február 11-én került csúcspontjára.

Január 19-én munkából hazaérve tettem egy (ki tudja már hanyadik) feljelentést. Közöltem a telefonban, hogy én most elmegyek, mert nem bírom idegileg ezt a hacacárét, de a legutóbbi alkalommal egyeztetett dolgok alapján kérek értesítést hogy hogy ment a vizit. Majd fogtam magam és elmentem edzésre. Mivel aznap este kuss volt, teljesen megnyugodtam, erre a héten kaptam egy levelet az önkormányzattól, hogy sajnálják, de aznap este nem tudtak zajt megállapítani. Ahogy Pelikán elvtárs is mondta volt: A kurva anyád!

Betelt a pohár (a nemzetközi helyzet fokozódik), és ma este, miután délután négy óta hallgatjuk a lengyel Top 50-et, kikerestem a neten a kerületi önkormányzat lakásügyi igazgatójának a nevét és emailcímét, becímeztem azt a mackót is amelyik aláírta a levelet, bemásoltam a tulajt, majd nekiálltam gépelni. Az összes problémámat rájuk (mármint az önkormányzatra) borítottam, miközben élőben tudósítottam az aktuális helyzetről. Négy körül Tomi lement szólni hogy mi nem akarjuk egy emelettel feljebb hallgatni a radio polska-t (egyébként semmi bajom a lengyelekkel, de ez a helyzet miatt lényeges, mert még csak nem is angolul pofáznak a számok között). Mogorva arcú lány lehalkította, majd egy órával később hazaért a pasira, aki csinált egy Barney Stinsont, vagyis elfogadta a kihívást, és a zene még hangosabban szólt.

Este kilenc után már hívtam a councilt (Mucit senki sem ültetheti a sarokba), és meg fogtok lepődni, de egészen 11 óra 15 percig az önkormányzat nem tudta saját fülével tapasztalni a problémát. Ez azért volt, mert először rossz címre mentek (WTF?), másodszor azért mert a srác kifogott egy pont csendes 5 percet (pedig ha hatot várt volna!), harmadszorra viszont már érezték a telefonban is hogy velem most tényleg nem lehet kecmecelni, úgyhogy nem egy, hanem kettő (!) officert is kiküldtek, akik szerencsére azonnal hallották a zajt, de mivel kedves emberek és látták hogy Tomi épp a futball összefoglalót nézné, azonnal lementek és kérték Zajszomszédékat hogy kussoljanak el a ....

Tehát így állunk.

Lakásügyben egyelőre nincs előrelépés, nem is voltunk már három hete új helyen nézelődni. Stagnál a piac, engem idegesítenek az ügynökök... Viszont itt lassan rám szakad a radiátor (de tényleg!), a sütő a héten nyugdíjazta a grillezőjét, szabira küldte az érintkezését, úgyhogy jó lenne már találni valamit. Pedig még keressük is, de egyelőre még mindig az egyes kockán topogunk.

Reméljük sikerül hatost dobni és kilépni a játékmezőre végre!

...és akkor olyan bulit csapok, hogy ittas állapotomban lehet hogy véletlenül eldugok valahol egy olyan vakondriasztót mint Chipmunk szomszédjának volt, és vihogva integetek búcsút ettől a lakástól másnap.

Nincsenek megjegyzések: