A 2010/2011 Szezon Első Lebetegedése

Azért Szezon, mert ugye van az őszi/téli, meg a tavaszi/nyári.

Egyébként képes vagyok elkapni vírust akár telefonon át is, úgyhogy nem is lepett meg, amikor szombat reggel elbeszélgettem egy 'dáthás' lánnyal, és vasárnap délután már nyüszögtem is Tominak, hogy fáj a torkom.

Hétfőn munkára fel, hősiesen bírtam egészen délután négyig és inkább hazajöttem, mondván alszok rá egyet és kész is. Kedd reggel nem tudtam beszélni. Nem mentem dolgozni. Ma reggel már jobb volt (legalabb tudtam nyelni, és úgy néztem ki, mint egy fogadzó másfél éves), de ma meg trombitálnom kellett, úgyhogy kollégákat ettől is megkíméltem. Kiderült, amit én elkaptam, azt elkapta egy másik kolléga is, magyarán dögrováson van a cég. Még jó hogy a nagyfőnökök biztonságban vannak a távoli USA-ban...

Rohadtul unalmas úgy itthon lenni, hogy csak feküdni bír az ember. Szórakoztatom magam bébipapikkal, leturmixolok minden gyümölcsöt, szívószállal kiszipkodom a pohárból, majd Sumetrolimmal zárom a sort. Anno a Jusztina néni írta fel nekem mindig a Sumetrolimot (vagy a Maripent), és tőlem ezek akár lehetnek hajhullásra is, nekem minden köhögés-mandulagyuszi-láz-akármi problémámat simán kezeli ez a gyógyszer.

Tomi szerint éjszaka Darth Vaderré változom, horkolok, szörcsögök, lihegek (?) és ágyfoglalóst játszok (ez már nem a DV, ez 100% Muci).

Baromságokat álmodok (sumetrolim???), fáj a derekam a sok fetrengéstől, vasárnap Republic koncert, ahol a Sweet Passion magyar cukrászda és Toldi Catering magyar vendéglátóipari reprezentáció is jelen lesz, vagyis meg kell gyógyuljak feltétlen, mert a háromból egyikről sem akarok lemaradni! Két hét múlva szerdán meg megyünk Guns'n'Roses koncertre (ennek most az ég világon semmi köze nincs a mondandómhoz, de mindenképp el akartam mesélni, csak nem tudtam hogyan belefűzni).

Nade, hogy értelme is legyen a ma esti pötyögésemnek, íme pár fotó a szombatomról.




Tram belülről



Vonat kívülről









 



Tram kívülről



Vonat kívülről, de közelebbről





Vonat belülről



Tunbridge Wells

Közben megjegyzem, hogy egyáltalán nem tetszik a blogger új, hasznavehetetlen feltöltője.

Azért fényképeztem le a vonatot, mert úgy érzem sosem figyelünk a közvetlen környezetünkre igazán. A mindennapokra... Keveslem a mai korból az olyan képeket, amik az utókor számára izgalmasak lehetnek. Nyaraláson mindent lefotózunk, de a saját városunkkal úgy vagyunk - minek? Hisz bármikor végigsétálhatok az utcáin! Pedig emlék nem csak a távoli helyekről kell.