2010. november 10., szerda

A Beígért Képek

Időrendben visszafelé haladva

Múlt hét szombaton Annával és Anitával megnéztük az Eat, Pray, Love filmet a Leicester Square-n. Ezen a téren tartják az összes UK filmbemutatót, kis szerencsével bárki kifoghatja a színészek bevonulását. Nem is csoda, hogy a film előtt elfogyasztott Chimichanga és fagyasztott Margarita után döngettem a kapukat a nagy bejáratnál, mire szóltak hogy mi a 9-es teremben leszünk, vagyis oldalbejáró és 50 fős terem... A film egészen jó volt, bár a könyvet néhol túlzottan akarták utánozni, de mivel nem volt idő mindenre ezért fontos elemek maradtak ki.

A csajos mozit megünnepelvén átbattyogtunk a Soho-ba egy koktélra. Naná hogy egy Raspberry Mojitót követett még másik kettő és mire észbe kaptam, Anita már rendelte is a kis 'szájöblítőket'. Nagyon jó, spontán buli volt. Az abszolút fénypont Katy Perry legújabb videóklipje volt. amikor észrevettük, koccintottunk rá, majd akárhányszor megvillant egy-egy ismert helyszín, mindig kiabáltunk a boldogságtól. Én úgy emlákszem, szabad akaratunkból hagytuk el az 'O Bar'-t, egyesek szerint viszont ki lettünk rakva. Mondjuk nem is voltunk bulihoz öltözve, mellettünk feszítettek a szép hajú Halloweenező lányok, mi meg ahogy moziba illik, sportcipő, farmer, stb... Végül Tominak kellett összeszednie a metróállomásról és az otthoniaknak üzenem, hogy a Pocoknak igaza van amikor lehúzza a hátsó ablakot ilyenkor. Próbáltam felhívni hogy elmeséljem, de nem vette fel (magyar idő szerint hajnal egykor - nem is értem...)

Szombatot megelőző szerdán újabb metrós sztrájkunk volt, de most már nem tudtak (nagyon) kiszúrni az emberekkel, szinte mindenki tudta hogy hogyan jut haza busszal. Nekem szerencsém volt kifogni a Spartak Moszkva szurkolóinak Chelsea-be vonulását. Hááát, én még a double decker felső szintjén is féltem tőlük. Aznap majdnem négy ótát utaztam azért hogy dolgozhassak. Köszönöm TfL...


Anna itta a B52-t, mi a vodkás piros izét ittuk


Aztán ezt ittuk. Vagy ez volt előbb??


Kedves kinézetű fiatalemberek a Fulham Roadon


Még jó, hogy volt ülőhelyem


Nincsenek megjegyzések: