Goldenblog 2012

Egyszer, nagyon régen (tök véletlenül emlékszem egészen pontosan hogy 2010-ben) az utolsó napon amikor még lehetett, ez a blog elindult a Goldenblog versenyen.

Akkor a Mucifoci a top 50-ben végzett, tavaly szerintem az első százat sem sikerült megközelítenem, úgyhogy idén a szavazás első napján eufóriáról számolhatok be, hogy a Top 10 peremét kapirgálom.

Több kategóriában indulhatnak blogok mint valaha, és bár én nem az Egyéb-be jelentkeztem, mégis oda osztottak be. Ebben a csoportban nincs hivatalos zsűri, itt csak a publikum dönt és bár jelenlegi adatok szerint esélyem sincs a Top 2-be kerüléshez,  mégis jó érzés hogy már most annyi szavazatot, klikket és bizalmat kaptam hogy én birtoklom az eddigi összes leadott voks 0,8%-át (az egyéb kategóriában)

Kicsit sajnálom, hogy az Egyéb kategóriába osztanak be minden, máshova nem sorolható profi blogot is, szerintem akinek már könyve van, meg 3500+ rendszeres olvasója, az igazán nem igazán szorul hasonló megmérettetésre, de talán a 2013-as listázás másképp alakul majd.

Köszönöm mindenkinek az eddigi lelkesedést - nagyon jólesik, de természetesen akinek módjában áll az szavazzon még Mucifocira!

Nem Art Decor egyelőre nincs a 10-ben, de még nincs veszve semmi. Izgi.

De szeretnék builder lenni...

Builder lenni és minden lakásfelújítást saját magam fél kézzel megoldani.

Úgy terveztük, hogy a fürdőszobát majd csak jövőre újítjuk fel, addig csak minden más ki lesz szépen festve, csinosítgatunk kevés pénzből látványosan minden mást, és a számomra egyik legfontosabb helyiséget majd csak megtanuljuk annak kezelni, ami. Eltökélt szándékom volt, hogy képes leszek csak bemenni, fürödni, fogat mosni, és távozni. Hogy nem rendezek másfél órás pancsolásokat, nem gyújtok gyertyát, nem rakok össze három hosszabbítót hogy kis lejátszóról zenét hallgassak amíg önmagamat Kleopátrának képzelve szépülgetek.

A wc azonban segít, hogy ez az állapot ne tartson sokáig. Először csak nem lehetett lehúzni, mert nem volt jó a lehúzó. Kicseréltük. Akkor rájöttünk, hogy kb 10 perc míg a régi tartály feltelik. Akkor szóltunk a vizesnek hogy ha már itt van (és úgyis fizetünk neki horribilis 80 fontos díjat), ugyan vessen már egy pillantást a rötyire és javítsa meg izibe.

Szakemberünk izzadt, szakemberünk csőtakaró dobozt bontott, mire jött a verdikt hogy 1. a vizet nem lehet elzárni a wcbe menet (csak ha az egész házban elzárják!) 2. a szifon cserélésre szorul, de az egyes pont miatt egy ilyen munka kb 200 font (hetvenezer ft).
Mondtam neki hogy köszönöm az áldozatos munkáját, de tegyen vissza mindent ahol volt, inkább várunk a tartállyal. Elvégre csak 8 hónapot kell várni a felújításig, nem igaz?

Emberünk távozása utáni negyedik napon a lehúzó nem működött, aztán amikor éppen vendégeink voltak, a wc úgy döntött hogy folyatni kezd. A túlfolyón. Ami a fal másik oldalán, a hűtő és a szárítógép közelében van.

A kis huncut szerelő elfelejtette visszaigazítani rendesen a szifon valamelyik részét, úgyhogy az a kék lufi ami a tartályban van, nem jön fel elég magasra és nem zárja el a tartályba eresztő vizet. Szuper két hetünk volt amíg a vendégek össze-vissza szórakoztak a lehúzóval, mi meg vödörszámra öntöttük ki a másik oldalon felfogott vizet. Másik szerelő ismét állított a csavarnivalókon, ezúttal meg is nyugodhattunk.

Legalább 4 napra, amikor újabb vendégek jöttek, s az egész indult előlről.

Kicsit pörgetek, mert ennek sosem lesz vége. Szóval a fürdő katasztrófa, nyaralás után hazatérve másnap wc-t szereltünk, körülötte felmostunk, és betelt a pohár.

Elkezdtem egyeztetni különböző builder csapatokkal, felsorolom a tapasztalatokat:

Builder #1

Builder 1-et jó ismerős ajánlotta. Magyar. A céget eredetileg gázbojler kicserélésével kerestem fel, de az ajánló szerint mindent megcsinálnak és nagyon szépen és nagyon (de nagyon) menő házakban dolgoznak. A névjegykártyán megadott weboldal nem működött, a vezetékes számot senki sem vette fel (üzenetrögzítő nincs),  a megadott két mobilszám közül az egyik kikapcsolva, a másikat felveszi valaki. Elmondom hogy ki vagyok és mit akarok. Kiderült hogy nem jó számot hívtam, ez a srác nem azzal foglalkozik amit én keresek, csak a partnere (de akkor miért van az ő száma is megadva mint információ?). Partner épp nyaral, hívjam később, kb 5 nap múlva, addigra már visszajön. De annyira jól ajánlották ezt a csapatot, hogy 3 nappal később megint rácsörögtem. Akkor a partnerről azt az infót kaptam, hogy még 10 nap míg visszajön a nyaralásból. De eddigre már a srácot is érdekelte hogy mit telefonálgatok ennyire, úgyhogy elkezdtünk beszélgetni a helyzetről, a lakásról. Mondtam hogy most a boiler, később az egész. És akkor a srác ezt mondta: Figyelj, mi megcsinálunk bármit. A partnerem szakmája nem villanyszerelő, van valami alap papírja de egyébként ne számíts nagy dolgokra. Egy konnektorcsere azért még menni fog.
Lehet hogy viccelt, de én nem vártam ki a 10 napot, hogy beszélhessek a partnerével...
(csak egy tipp a hasonló üzletembereknek. Ne az ügyfél hívogasson, hanem te elkéred a számát, átveszel annyi infót amennyit csak tudsz, és amint az illetékes jelen van, azonnal visszahívatni az ügyfelet!)

Builder #2

Egy párosról van szó, az interneten találtunk egymásra. Néhány emailváltás után házhoz jöttek a nekünk megfelelő időpontban és alaposan körbejártuk a fürdőszoba témát. Kiderült, hogy fingom nincs az egész builderségről, nem tudom semmiről hogy mennyibe kerül, és az csak egy dolog hogy megveszem a wc-t, ahhoz még kellenek csövek is meg egyéb ingyombingyomok, amihez megintcsak nem értek, ezért nem tudok kalkulálni sem. Ők ebben segítettek, ajánlottak, de míg én mindenre bólintottam hogy kell, kell kell!, addig kiderült hogy még a legalapabb fürdő is többe kerül mint azt én gondoltam. Pedig kaptunk egyből mindenféle digitalizált rajzot, hogy így meg úgy néz ki majd a fürdőparlúrom. Szinte éreztem a levendula illatú fürdővíz aromáját és láttam magam ahogy lágy fényben közelítek a vakító fehér kádhoz miközben valami lágy klasszikus zene szól a háttérben. Amikor elkezdtük a levelezést, akkor még nekik is a jövő évet mondtam, és ahogy haladtak a dolgok egyre sürgősebb lett a dolog, és mire eljutottunk volna az árak konkretizálásához kiderült, hogy ők jövő évig nem érnek rá egyáltalán. Amiről én elfelejtkeztem. A fürdőszobai képem darabokra hullott.

Builder #3

A hármas versenyző Lengyelországból érkezett. Ő rakta le a padlószőnyeget az első látogatók érkezése előtt 3 órával, ő jött el reggel 7re hogy beengedjem redőnyt szerelni. Ő csinálta meg a csöpögő wc-t, és ő mondta meg hogy annyira rossz a wc tartály dizájnja hogy a legöbbet csak kalapáccsal lehet segíteni rajta, ha jó apróra zúzzuk az egészet vele. Evidens volt, hogy őt is megkérdezem a felújításról. Abszolút rugalmas hozzáállása van, és egyből tudott körülbelüli árat mondani az átalakításról.
Már egyeztettünk hogy mikor jön megint konkretizálni a dolgokat, de erre a találkozóra még nem került sor.

Builder #4

Egy angol is van itt, bizony. Őt is jó ismerős ajánlotta, az általa elvégzett munkát láttam is, és tetszett is. Hát persze hogy felhívtam. Hétfőn beszéltem meg vele egy szerdai este 7-es találkozót, amit ő nagyon 6.15kor le is mondott, szerencsétlen autópályás defekt miatt. Azt ugyan nem értettem hogyha ő ott ül az autópálya szélén akkor miért van olyan csend a háttérben, de az angol 'benefit of the doubt' hozzáállást alkalmaztam, 'a bizonytalanság előnye' vagyis egyszer bárkinek lehetnek olyan dolgai ami miatt ez-az nem jön össze.
A srác nem győzött elnézést kérni, és bár akartam mondani neki hogy a leállósávban nem szabad a kocsiban ülve várni a felmentést, nem szóltam semmit, csak megegyeztünk csütörtök este 7-ben. Tominak szóltam hogy ne menjen el otthonról, ő is legyen ott a megbeszélésen és nem győztem elnézést kérni tőle 6.50kor amikor megtudtam hogy a builder nem jön, ezúttal azért mert dugóba került. Olyan nagy dugóba hogy inkább haza is megy, minthogy eljöjjön hozzánk. Ajánlatát hogy vasárnap jön elutasítottam és megmondtam neki hogy a jövőben se fáradjon. Erre ő megsértődött, hogy nem tehet a defektről és a dugóról, meg hogy ő vidéken lakik (tőlünk 120 km-re!), és ezt igazán megérthetném. Nem mondtam neki hogy ha már most ezt csinálja velünk akkor mit csinálna ha ő kapná a munkát, csak annyival zártam le a beszélgetést, hogy én egy helyi megbízható munkaerőt keresek és ezek szerint ő  nem az. Még büszke is voltam magamra hogy angolul milyen szépen megfogalmaztam.
(Tipp a hasonló üzletembereknek: mindenki kaphat defektet, mindenki kerülhet dugóba. De ne nézd az ügyfelet hülyének, esetünkben az autópályáról hozzánk elérni éjszaka is legalább 40 perc, akkor ő csúcsidőben hogyhogy 45 perccel érkezés előtt mondja le?!)

Szóval a keresés folytatódik.

De szeretnék builder lenni, hogy tudjak fürdőszobát felújítani!

Hogyan nem vettem jegyet a Magyarország Románia Vízilabda meccsre

Paralimpiára nézegettem jegyeket és hirtelen felindulásból megnéztem a ma délutáni elérhető jegyeket is.

A vízilabda feljött, 20 fontért. Nagyon örültem de egyből elkezdtem telefonálni hogy ki az aki eljönne velem. Ádáz negyven perces küzdés után feladtuk, ketten nézegettük két helyszínen és mégsem sikerült, pedig a végén már mindenki boldog lett volna a maga egy darab jegyével is (háromszoros áron).

Remélem a 2024-es Olimpia Münchenben kerül megrendezésre, mert a németek egészen biztosan ki tudnak küszöbölni egy az angolokéhoz hasonló jegyfiaskót. Botrányos, hogy míg emberek küzdenek és izzadt ujjakkal igazgatják a képernyőn az egeret, hogy aztán lemaradjanak minden jegyről, addig a lelátók nagy része üres.

Tegnap este amikor Gyurta Dániel (nem tom, lehet Daninak hívni?), világrekordot úszott, én is ott lehettem volna, ha a jegyek jobban meg vannak szervezve. A közvetítésben tisztán látszódott egy felsőbb lelátó, amin hatalmas részeken üresen álltak a kék-sárga székek. Nekem a rendszer 450 fontos jegyeket dobott ki, a legjobb kategóriás jegyeket. Ne mondja nekem senki, hogy a plafon alól éppen hogy kikandikáló székek voltak a 450 fontos jegyek...

A délutáni meccset nézem majd a BBC weboldalán, figyelek majd Gergeli Kisszre, Kászesre, Thomas Varga(s)ra és persze a többiekre is. Szurkolok nekik, hogy az eddigi két meccs után felálljanak és izmos felsőtestüket cukin fitogtatva olyan gólokat odarakjanak a románoknak hogy azoknak a gatyája leesik (és persze aztán őket is alaposan megnézzük majd a kolléganőimmel).

Pedig a magyar csapat szereplését még ki sem fejtettem igazán, de majd talán hamarosan.

Jelentkezés az Olimpia fővárosából

Egyetlen meccsre/versenyre sem jutottam ki. Eleinte nem is terveztem, mert felültem a riadalomkeltésnek, hogy mekkora tömeg meg katasztrófa lesz, meg hogy úgyis képtelenség jegyet szerezni.

Nem tudom hogy mennyire jelentek meg az alábbi dolgog a magyar médiában, de íme pár dolog amit én itt tapasztaltam:

• Már legalább egy éve megy a félelemkeltés, hogy mekkora zsúfoltság lesz. Korábban már írtam róla hogy micsoda tömegközlekedési becslésekkel kényeztettek minket.  Pl hogy egy metróra akár 30 percet is várni kell.
• Hónapok óta elektromos táblák villognak akár Londontól 120 kilométerre is, hogy 'London 2012 avoid driving into Central London' (London 2012 tartózkodj London belvárosába vezetni)
• Jegyeket már rég árusítottak Németországban, amikor mi itt Angliában még csak vártuk, hogy a Visa kártyánkkal jelentkezhessünk a jegyek megvételének esélyére. Volt rá fél év hogy érdeklődésünket regisztráljuk, de mindenkinek fel kellett készülnie, hogy aki megnyeri a vásárlás jogát, annak a pénzt bármikor leemelhetik a kártyájáról. Még mielőtt az illető megtudná hogy mire kapott jegyet. Merthogy nem volt válogatás, volt aki evezésre jelentkezett Londontól nyugatra, de gimnasztikára kapott jegyet a kelet londoni arénában.
• A polgármesterünk hangosan ismételgette hogy jó buli lesz, mindenki maradjon szurkolni, fantasztikus hangulatot (meg agyontömött metrót és merev autós dugókat) ígért.
• Megindult az őrült nyaralásfoglalás. Aki nem akart menni, az is megy (pl mi), mert az idei nyár megrekedt valahol az Óceán felett (vagy a Kárpát medencében). Amúgy sem szokott bennünket agyonpirítani a nap, de idén a tavaszi szárazságot és locsolási tilalmat, vízkorlátozást másfél hónapos esőzés követte. Bármennyire is panaszkodtak otthon a fullasztó melegre, a hőségre, mindig megkérdeztem, hogy mennyire akarnának egy majdnem hat hónapos kora tavaszt? Amikor nyár derekán is még sálat tekernek a nyakukra és a kis csinos tavaszi pulóver már el is kopott, mert túl volt viselve...?
• A polgármester május végére már sorra adta az interjúkat, osztotta ki a sajtó nyilatkozatokat, kérte Londont hogy maradjunk. Ne menjünk nyaralni, ne hagyjuk itt ezt a történelmi időszakot, ne fordítsunk hátat a városnak pont akkor amikor a világ szeme rajtunk van. Nem hinném hogy a világ szeme pont engem figyel ahogy szardíniaként vagyok bepasszírozva a metróra és félájultan próbálok levegőt venni egy szurkoló sörös izzadtságszagú hóna alatt, vagy amikor a ledolgozott 9 órám után esernyővel nekiindulok gyalog, hogy csupán 3 óra alatt hazaérjek gyalog.
• Szóval Boris Johnson ide vagy oda, én bizony lecsaptam az akciós nyaralásra, mert egy olyan buli - amiről mindenki beszél, de engem érezhetően nem várnak, nem akarják hogy menjek - engem nem köt le. Sajnálom, mert nagyon, nagyon szerettem volna részese lenni, akár önkéntesként, akár nyitótáncosként, de a vele járó feltételeket (pl egy hónap szabi) nem tudtam volna vállalni.
• Aztán jött az Olimpiai Láng, itt ment el a munkahelyem előtt, lementünk és láttam csupán két méterről, és ott voltam és részese voltam... és kicsit elkezdtem sajnálni hogy kimaradtam. Elkezdtem jegyet vadászni, és néha azt hittem hogy sikerül, de végül sosem jött össze. Pedig nem csak napközben vannak versenyek, hanem este is. De nekem nem jutott jegy, sosem.
• Árakat tekintve: Szinte minden eseménynek 4-5 kategóriája van. A legolcsóbb 20 font (kb 7000 forint), a legdrágább 450 font (158ezer), ezek az úszás kategóriában voltak, de a torna is hasonló árakban mozog. Egyértelműen az éremosztós versenyek drágábbak, ott 30 fonttól indulnak a jegyek (10500). A maratoni futás, bicikli, triatlon, gyorsgyaloglás egyes szakaszai ingyenesen hozzáférhetőek voltak, de aki nézte a TVben, annak feltűnhetett hogy annyira nagyon sokan nem szurkoltak (mert mindenhol biztatták az embereket hogy a közelébe se menjenek semminek mert túl nagy lesz a forgalom). A záró ceremóniára próbáltam még jegyet venni, oda elviekben a legolcsóbb jegy 20.12 font volt (gondolom a 2012 miatt), a legdrágább viszont 1500 (525ezer forint). Naivan azt hittem hogy kimehetek kolbászolni az Olimpiai parkba de mint kiderült, az is csak jeggyel, 10-15 fontért (3500-5300 forintért) látogatható, és a kolbászolók száma is szigorúan korlátozva van.
• A szervezők szerint a jegyek osztatlan sikert arattak és minden jegyet eladtak. Ezzel szemben a fantasztikus nyitógála utáni első napon a lelátók szinte fele üres volt. Lord Coe faarccal bejelenttete hogy ez teljesen normális. Szerintem, és sokan mások szerint nem. Állítólag a szponzorok kegyeltjei nem utaztak el a mérkőzésekre. Ezek szerint a szponzoroknak teljes lelátókat adtak? Innentől kezdve ne is említsük a Cocaáékat, Samsungékat, BPéket és hasonlókat szponzorokként. Nekik csak elővásárlási joguk volt a jegyekre, amivel éltek és aztán pofa nélkül szartak bele hogy azokon a székeken üljön is valaki. Én meg internetes közvetítésben nézhettem hogy hogyan kapunk ki vízilabdában a montenegrói válogatottól.
• Azért vannak sokan (magyarok) akik kijutottak eseményekre, a facebookot elárasztják a magyar szurkolók helyszíni képei. A keserű pirula azonban ott van nekik is: egy 330ml-es sörért 4.20 fontot (1500 forintot), fél liter vízért 1.60 (560ft), egy hot dogért 5.90-et (2065 Ft) kell fizetni, de aki többre vágyik az készüljön fel a 7 font per adag (2500 forintos) árakra. A szervezők állítják hogy némely stadionba üres műanyag flakonokat be lehet vinni, és azt ott meg lehet tölteni az ingyenes ivókutaknál. Azt nem lehet tudni hogy melyik stadionokról van szó.
• Az egyetlen elfogadott bankkártya a Visa (akik büszkék rá hogy ők az egyetlenek...), de egyébként sok helyen csak készpénzzel lehet fizetni, és ha jól tudom a második napon bedöglött a Visa rendszere, így csak azok jutottak enni/innivalóhoz akiknél volt elegendő készpénz. Készpénz automata nagyon kevés van a méretekhez képest, és aki egyszer kitette a lábát a zárt parkból, az vissza aznap már nem mehet (hacsak nincs új jegye).
• Érkezéskor a szurkolóknak figyelni kell, hogy csak egy (kicsi) hátizsák legyen náluk. A biztonsági ellenőrzés a reptérihez hasonló, vagyis nem lehet 100mls nagyobb flakon senkinél (kivéve a vizes üveg), és természetesen külön dokumentumot adtak ki a bevinni tilos dolgok listájával is.
• Sporteseményünkre illik két órával előbb ott lenni, nem azért hogy a bemelegítést is lássuk, hanem hogy a biztonsági ellenőrzésen átjussunk.
• Szerencsére a késő esti meccsek után nem bonyolult hazajutni, a metrótársaság a szokásosnál jóval tovább járatja a szerelvényeket.
• Mindettől eltekintve így az Olimpia 3. munkanapja alapján elmondható, hogy a belváros üres. A sok fenyegetés, riadalomkeltés miatt a nem olimpiára igyekvők távol maradnak. A forgalom kisebb a megszokottnál, reggelente a metró normális üzemben működik. Esténként hazafele többen vannak, és hogy idézzek egy a peronon várakozó angol lányt: furcsa lehet itt lenni most egy olyannak aki nem beszéli az angolt. Az összes bemondás, tábla és figyelmeztetések angolul vannak, honnan tudják az angolt  nem beszélők hogy hova kell menni?

Sehogy, de ahogy nézem elég jól követik a tömeget!



Kihagytam valamit? Van hozzáfűznivalód? Cáfolnál? Szólj hozzá!

OLIMPIA!

Épp a Hyde Park mellett üldögélünk. Az ablakon beszűrődik a Duran Durantól a Say a Prayer, szakad az eső, és az égen elhúzott a Red Arrows csapata, piros, fehér és kék füstöt hagyva maguk után. London készen áll az Olimpiára.

Éljen!

Az Olimpiai helyzet fokozódik

Idézet a BBC news oldaláról:

Három, Newcastle Olimpiai helyszínen dolgozó embert letartóztattak bevándorlási vétségek gyanújával.

Nem elég hogy illegális bevándorló valaki, de még van orcája elmenni dolgozni egy Olimpiára? Ezen már tényleg csak nevetni tudok, hát ide jut a bürokratizmus? Annyi paprírt kérnek mindenhonnan mindenre hogy véletlenül kimarad egy aprócska dolog, mint mondjuk az útlevél leellenőrzése.

Persze lehet hogy az egész egy fatális tévedés és a dolgozók mehetnek vissza a munkahelyükre hamarosan. De azért mégis, elgondolkoztató. Pár napja egy 11 éves kisfiú egészen Rómáig jutott ellenőrzés nélkül, a kissrác meglépett anyukája mellől, kigyalogolt a  manchesteri reptérre és ott 5 biztonsági pontot megúszva feljutott az első gépre ahova a lába vetette. Már félúton voltak amikor a többi utas elkezdte keresni a szüleit, és a pironkodó kapitány kénytelen volt jelenteni a potyautast. Liam még külföldön sem járt sosem, most is csak bánatában ment világgá egy rosszul sikerült úszásóra miatt.

Nohiszen.

Egyébként az eddigi három napos jó időt most mosta le épp az eső, a páratartalom akkora hogy szinte öntisztítók vagyunk.

Marble Arch 2012 Július 26 (felhívom a figyelmet, hogy a szökőkútban labdáznak a srácok)

Ma pedig ez a látvány tárul elénk:

Marble Arch 2012 Július 27, háttérben egy Olimpiai VIPeket fuvarozó BMW

A, IA, PIA, IMPIA, LIMPIA

2012 Július 26, 15 óra 4 perc, London. Süt a nap. Annyi fok van mint amennyi az elmúlt 2 hónapban összesen. A Hyde Parkban már beindult a koncert, várják az Olimpiai lángot ami este 7-8 óra fele érkezik a koncert zárt területére, hogy ott is begyújtsanak egy újabb üstöt a 30. Olimpiai Játékok kezdetéért.

A Tower híd karikáit viszik fel a Temzén (2012 Február)

Lassan engem is elragadott az izgalom. Bármennyire is húztam a számat a kellemetlenségek miatt, a héten ez megfordult. Én is itt fizetek adót, az én adómból is megy ez a cécó. Szóval ennyi erővel akár jól is érezhetem magam, főleg mielőtt indulunk nyaralni jövő héten.

foto Bettor

Nemsokára lesz 10 éve hogy itt vagyok, és micsoda ünneplés van! 2002-ben még az EUba lépés is egy távoli álom volt, 2005-ben meg hihetetlen gondolat hogy valaha egy olyan városban lesz Olimpia amit én oly jól ismerek. Akkor még nem gondoltam hogy még most is itt leszek. Most, itt, 15 óra 9 perckor. Másfél óra és a munkahelyemhez egészen közel jön az Olimpiai láng. A világ szeme Londonon. Én meg itt vagyok a város közepén. Felfogni is furcsa.

foto Ibtimes

Az izgalmak ellenére is nehéz elfelejteni hogy mekkora tömegeket várnak. A metrótól nagyon tartok, de talán - mert jó idő van - nem lesz olyan vészes, de továbbra is becsülöm az angolok higgadtságát hogy az angol nyelven kívül semmilyen más idegen nyelvet nem használnak az információs táblákon.

Aki nem tud angolul az nehézségeknek néz elébe, ha nincs felkészülve igazán.

Az állomásokon egyértelműen ki van listázva, hogy melyik sporteseményhez melyik állomásnál kell leszállni. Angolul. Tehát akinek jegye van annak utána kell néznie hogy angolul mi a sport neve, mert elmutogatni nem lesz idő és hely...

Metróztam már Párizsban, Brüsszelben és Budapesten. A háromból itt van a legnagyobb hálózat, és szerintem a legjobban kitáblázott és a legszebben berendezett is. Amikor itt metrózunk, mindig csak meg kell nézni a peronon a táblát. Felül van az állomás ahol vagyunk, és alatta kilistázva hogy mik a következő állomások. Vannak kihívások azért, pl amikor elágazik a vonal, de a lényeg hogy mindig megkeressük hogy melyik a mi célpontunkhoz legközelebbi végállomás (pl a District Line-on ha Southfieldsbe, a Wimbledon Tenniszklubba akarunk menni, akkor a legközelebbi végállomás Wimbledon, tehát arra a metróra kell felszállni ami Wimbledonba megy) és már sínen is vagyunk.

Vannak persze íratlan szabályok, amiket a biztonság kedvéért én rögzítenék írásban. Kicsit összeszedetlen a lista, de a lényeg lejön:

1. Amíg a térképpel konzultálsz akárhol a metróállomás területén, mindig ügyelj arra hogy ne legyél útban
2. Hátizsákot  vedd le, főleg a túrazsákot (némely retikül is ide sorolandó)
3. A Babakocsi nem bozóttörő masina. Ne azzall túrj le magad elől mindenkit mert meglásd, babakocsistól valaki véletlenül felrúg. Nem direkt (jobb esetben), de ha útban vagy és lassan haladsz, magadra vess
4. A fenti pontból következik, hogy ha te sétálni akarsz, vagy a párod kezét fogni, akkor a falhoz közel tedd. Ne kolbászoljatok összefonott ujjakkal a keskeny alagút közepén, mert valaki előbb utóbb a sarkatokra lép. Mi Londoniak szeretünk nagyon sietni, valóságos gyalogversengés folyik az alagutakban. Tudjuk hogy hova kell beszállni a szerelvénybe hogy a célpontunknál a kijárathoz a lehető legközelebb tudjunk leszállni és minél előbb friss levegőre jutni
5. A mozgólépcsőn mindig állj jobbra. Nem balra, nem középre, jobbra. Ha nem a menetirány szerinti jobb oldalon állsz akkor ne csodálkozz ha kapsz egy véletlenszerű medvepuszit. Vagy egy aktatáskát. Vagy csak vesénváglak a táskámmal, mert megpróbállak kikerülni. Stand on the Right!
6. Gyereket mindig magad előtt vezess! Nem is részletezem hogy miért, de elhiheted hogy fontos megjegyezni ha leírom. Libasorban közlekedjetek.
7. Kistestű kutyát fogd az öledbe (ha már egyszer azzal kínzod hogy Olimpiára hozod)
8. A londoni metró számtalan szuper fotótémát kínál. Fotózz nyugodtan, sőt biztatlak rá, de figyelj arra hogy ne használj vakut. Az tilos. Ne fotózz emberek arcába. Az pofátlanság. Miközben fotózol, ügyelj hogy ne akadályozd a forgalmat. Elég egy ember vagy egy táska hogy gyalogosdugó alakuljon ki!
9. A peronokon a sárga vonal a te biztonságodat szolgálja. Ne várj a metróra a sárga vonalon túl. Vannak akik megteszik, ő dolguk. A metró sínekben több ezer volt csörgedezik, ha ráesel neked már mindegy, de az összes többi utazó napját tönkrevágod, mert mire fellapátolnak a sínekről addigra már mindenki lekéste a sporteseményt (vagy bepisilt a szerelvényben várakozva). Ne locsolj vizet se a sínekre mert úgy is utolérhet a bzz bzz!
10. Amikor csipog a metró ajtaja az azt jelenti hogy be fog csukódni. Turistaként ne szórakozz azzal hogy megpróbálsz beugrani, mert ha fejjel esel a zárt ajtónak, bentről a londoniak csak röhögni fognak rajtad, te meg égni fogsz. Légy szíves a csipogásnál állj félre, hogy a több rutinnal rendelkezők milimétereket kihasználva probléma nélkül beugorjanak.
11. A metróban mindig úgy illik állni hogy másnak is jusson hely. Ez az ittenieknek sem megy mindig. Ilyenkor az újonnan érkezők csak simán betolják az illetőt a szerelvény mélyére. Az rondán, sértődötten néz körül, de senki sem sajnálja. Előfordul, hogy az önző disznó pont überudvariasokkal van körbevéve. Ilyenkor az überudvariasakat is be lehet tolni. Akkor nem furakszunk ha nincs hely. Legalábbis én...
12. Leszálláskor udvariasan, de határozottan szólj ha leszállnál. Ne akarj kepeszteni rögtön az előző állomás elhagyása után. Ráérsz akkor felállni vagy ficeregni amikor már bent van az állomáson a vonat.
13. Víz legyen nálad. Mindig.
14. Ha rosszul vagy, ne metrózz. Ne rókázz le senkit. Ha mégis jön a róka, akkor készülj fel zacskóval. Egyszer láttam egy lányt aki akkora taccsot kirakott hogy nem győztek arrébb ugrálni az emberek. Nem volt kellemes hányásszagban utazni.
15. Ha terhes vagy, idős, vagy csak nem megy az állás, akkor jó ha tudod hogy az ajtók melletti ülések az olyanoknak van fenttartva mint te. Ha nem adják át a helyet neked, csak mutass rá a jelre az illető mögött. Inkább követeld ki a helyedet, minthogy rosszul legyél és 14-es pont legyen! Ha te is állsz és látsz egy terhest/időst aki nem kap helyet, jelezz az ülőknek - nem biztos hogy önzők, de lehet hogy nem látják.
16. Ha többen utaztok, mindig beszéljétek meg hogy hova mentek, melyik állomásnál fogtok leszállni. Ha valamelyikőtök nem fér fel a vonatra, vagy véletlenül egyel korábban leszáll, vagy túlmegy, akkor mindig egyezzetek meg hogy hol találkoztok. Pl ha beszálltok A állomáson a 3-as kocsiba a 2. ajtónál, de a csapatból valaki leszakad, akkor ti a megbeszélt célállomáson leszálltok és ott ahol vagytok megálltok (a padnál vagy a falhoz közel). A londoni metrókon nagy részben nincsen térerő, a mobilok nem működnek. A vészféket ezért ne húzd be, mert ez is irdatlan késéseket tud okozni.
17. Amikor belépsz az állomásra, a jegykezelő gép jobbkezes. Vagyis jobb oldalon csippantasz be az Oyster kártyával és jobb oldalra dugod be a papírjegyet is. Ezeknek a kapuknak 'szeme' van. Amikor nincs semmi a szem előtt, akkor nyílik ki a kapu, és addig nyitva van amíg a másik oldalon levő szem nem érzékeli hogy ott állsz előtte. Jegyed/kártyád érvényesítésekor ügyelj, hogy a szem előtt ne legyen semmi és a kapu gond nélkül kinyílik. Ha bénázol, vagy engedsz a tömeg nyomásának és beljebb állsz mint kellene, a kapu nem fog kinyílni.
18. Léteznek nagyobb kapuk is, de ezek lassabban nyílnak. Ha nem tudod őket használni, mert gyorsabb a sima kapuhoz a sor, akkor figyelj hogy a bőröndöt, szatyraidat (totyogós gyerekedet) magad előtt vezesd be, hogy ne csapódjon rá a kapu az értékeidre. Engem egyszer vágott pofán egy ilyen kapu, letört a körmöm és még rohadtul fájt is. Ezek a kapuk erősek. Ha beragad a táskád, akkor kérj segítséget az állomáson dolgozóktól (egy HELLO? HELP! EXCUSE ME! bőven elég lesz), de ne rángasd a cuccodat, mert a cuccod fog pórul járni!
19. Ha oysterrel utazol mindig ügyelj rá hogy be és ki is csippants. Ha nyitva van a kapu, ne bújj át rajta csippantás nélkül, mert a legdrágább jegy ára lesz a büntetésed! Ki akar másfél font helyett négyet fizetni?
20. Ismerkedj  a good service (göd szörvisz), minor delays (májnor diléjz), severe delays (szever diléjz) és suspended (szüszpended, szüszpendid) kifejezések kiejtésével. Ezek jelentése sorra: normál üzemmód, kis késés, nagy késés, járat felfüggesztve. Utóbbi kettő nagyon macerás, nem árt másik útvonalat keresni. Minden bejáratnál van ingyenes metrótérkép, nem árt ha van kéznél egy-egy.
21. Fogd a térképet és Gyalogolj! Sok belvárosi állomás sokkal közelebb van egymáshoz felszínen mint gondolnád. Készülj fel térképpel, és gyalogolj felszínen, vagy használj buszt, az olcsóbb mint a metró, de ez már egy másik fejezet.

Remélem ez hasznos beszámoló volt.

Most 16 óra 9 perc van, és a láng közeleg! Lehet hogy látni fogom közelről az Olimpiai Lángot a több hónapos vonulás utolsó előtti napján???

Hamarosan meglátjuk. Addig is küldd el ezen cikk linkjét annak akinek szerinted szüksége lehet rá!

Sikerült!!! Az Olimpiai Lángot éppen Lois Roche viszi, az Arsenal női ifistája.

Félsikerből teljes siker

Felhívtam az önkormányzatot hogy mizu a múltkori jelentkezésünkkel, és a kedves néni közölte velem hogy tegnapelőtt megkaptuk a 100%-os kedvezményt a beköltözés előtti időszakra csak még nem ért el hozzám a levél. Szuper!

Most már csak a szomszédokat kell rendbetenni. A nappali szomszédunkban kb öten laknak. De ezt csak most tudtuk meg, hogy kihajoltam az ablakon. Előtte azt hittük hogy ez a liba egyedül lakik és azért este kiabál mert valakivel telefonál, csak néha hallottuk más hangját. Közben meg nem is, a lányzó (szerintünk valahonnan hajdani FÁK területről való) egyszerűen olyan hangosan beszél, hogy mi azt hisszük hogy őt éppen nyúzzák, pedig csak a Happy Birthdayt énekelte a lakótársának.

Felettünk meg egy kutyus lakik, labradortestű (nem az, de olyasmi, valami vadászósféle). Azt nem tudom hogy valaki  miért tart ekkora kutyát ekkora lakásban, de mindenki azzal osztozik a birodalmán amivel akar.
Arról már meséltem hogy a lakás elviekben a miénk, de az őstulajdonos az önkormányzat marad, vagyis mi csak 100 évre lízingeljük az ingatlant. A Lease nemcsak azzal jár hogy be kell tartanunk az őstulaj szabályait, de az őstulajnak is gondoskodnia kell rólunk (pl ha ázik a tető akkor ő intézkedik). Nekünk a lelkünkre kötötték hogy bármiféle felújítás előtt konzultáljunk a Lease Nagy Könyvével, hogy mit szabad és mit nem. Pl nem alászigetelni nem szabad. Ha nincs megfelelően alászigetelve és panasz esetén kiderül, akkor az önkormányzat kötelezheti a lakás tulaját hogy az saját költségen szedje fel a burkolatot és szigetelje le újra. Ezért mi is amikor parkettát (najó, lamináltat) rakattunk le, akkor ügyeltünk a megfelelő szigetelésre és bizony többet is költöttünk rá mint terveztük.
Na, a felettünk levő ezt a részt nem olvasta el, vagy figyelmen kívül hagyta, ugyanis a blöki amikor végigmegy a lakáson, mind a húsz körmének koppanását külön halljuk. Ez a kutyus imád szaladgálni, és szórakoztatja magát. Reggel már hatkor bútorokat tologat, fel és le ugrál az ágyról. Néha azt is halljuk amikor eldobja magának a lasztiját hogy utána rohanhasson (négy széket tolva félre az útjából). A körömkopogása nem zavar (majdnem olyan mintha lenne egy nem létező házi állatunk), de a széktologatás már rohadtul, főleg amikor fél óráig ezzel játszik reggel vagy este.
Vettem olyan kis filc tappancsokat amiket rá lehet ragasztani a szék meg az asztal aljára, de még nem mertem felvinni, mert a hétvégén én büszkén álltam a bejárati ajtóban és négy órán keresztül csak csiszoltam, csak csiszoltam (és csiszoltam). Ettől függetlenül én 11kor kezdtem és 5 után meg sem nyikkantam, közben is tartottam szüneteket, tehát úgy érzem hogy nem nekem kellene szégyelleni magamat a zajoskodásért.

Lustizok

Pszt! Ne mondjátok el senkinek, de ma nem sok mindent tettem eddig. Fáradt vagyok, álmos, kialvatlan, nyűgös, már a második kólát dobom be, pedig az elsőt se kellett volna. Az idő továbbra is szar, legutóbb akkor volt részem jó időben amikor az Ágival vásárolni mentünk (naptárba visszatekintve az Június 28-a volt). Azóta minden nap esik és felhős. Talán egyszer kétszer láttuk a napot, de lassan a hajam elkezd fakulni, a bőröm hamuszürke, és a diétám amire annyira büszke voltam, romokban hever.

Még szerencse hogy a barátaim nem növények, mert már mind kipusztult volna. Egyszerűen nincs időm és energiám megfelelően locsolni/gondozni őket.

Azért történt jó is, a múlt hét végén megléptünk Brüsszelbe és Bruggébe. Brüsszel hozta a formáját, egy álmos, nem-történik-itt-semmi városka. Szép, tiszta, Únió Centrum, Pisilő Kisfiú, Atomium, csoki, gofri, Főtér és nagyjából ennyi. Finomat ettünk az Ízek utcájában, a Santorini étteremben. Kiköpött olyan volt mint Korfu vagy Zakinthos bármelyik beülős tavernája, a falra festett görög falu/tengerképeken kis beépített, színváltós (!!!) led lámpások díszítették a vulkánt és az ablakokat sőt, a wcben még az is ki volt írva hogy nem szabad a papírt a klotyóba dobni. Autentikus. Az étel szuper volt, kiadós, és Brüsszelhez képest fantasztikusan jó áron (10 euró alatt körettel). Az egyetlen ami furcsa volt hogy három pulóverben ültem az asztalnál. A görög szigeteken eddig mindig elég volt egy réteg ruha...

Vasárnap az esős Brüsszelből átgurultunk Bruggébe. Már meséltem hogy Brugge milyen szép. Most sem okozott csalódást, habár az egy órás úton végig szakadt az eső. Brugge azonban napsütéssel várt, kis fehér vattapamacs felhőkkel. A parkolóház (rögtön az első a hídon átkelve) egy napra 8,40 eurót számít fel, úgyhogy el is dugtuk a kocsit. Bevetettük a hotelben pisilés taktikáját, a recepciós sráctól még térképet is kértem. Kedvessége alapján tudom ajánlani a Novotel szállodát! :)
Mivel végre nem kellett ázott madárként kipislogni a kapucni alól, adtam a cukorszintemnek, csoki után gofri után sültkrumpli után csoki után keksz meg ez az amaz...11-5ig voltunk ott, de 4,30-ra már sikerült annyira eltelnem hogy nem kellett több édesség. Voltunk hajózni is, piszok Tomi már lassan érti a Hollandot is. Én csak szavakat csípek el, de mire elcsípem a szót már elfelejtem hogy az mit jelentett. Azért jó volt megint megnézni a tavaly augusztusi szállásunkat kívülről, főleg hogy most még a nap is melengette az arcunkat kicsit.

Brugge után irány vissza Calais, a vonatra nagyon sokan vártak, az angolok megkezdték az olimpia előtti aprólékos ellenőrzéseket. Az eddig megszokott 15 perces határátkelés most eltartott 45 percig.

Jólesett egyet kirándulni, de legközelebb már nem mennék el Brüsszelig. Inkább Antwerpen, Rotterdam, Amszerdam, habár ez utóbbi már messze van egy rövid látogatáshoz. De lehet hogy csak azért vagyok ilyen antibrüszi, mert szombat reggel az atomiumnál úgy eláztunk hogy csak na. És mert a metrót összevissza építik és a kitáblázás minden csak nem egyértelmű. Pedig még mindig 80-as évek Supra Hits-e szól a metró rádión! :)

Nade, ideje valami konstruktívat alkotnom a főnököknek is.

Nincs Menekvés

Nincs menekvés.

Az egész országban esik. Változó erősséggel, változó mennyiséggel, de mindig és folyamatosan esik. Érdekes hogy lassan átalakul az értékrend. Eddig az számított jó időnek, ha legalább 5 napon keresztül napsütés és minimum 25 fok van. Ma már annak is örülünk, ha nem kell széldzseki, vagy éppen egy teljes nap nem esik az eső. Mondjuk ilyen nem tudom mikor volt utoljára. 18-at kell aludni Mallorcáig. Lehet hogy 2-án le sem fekszem aludni és akkor már csak 17.

A gáz az, hogy éppen (megint) látogatóink vannak és sehova nem lehet vinni őket kényelmesen (mert ugye így is megyünk csak annyira nem jó beöltözni júluis közepén!), mert mindenhol esik. Esik és felhős és szeles és esik.

Még két ilyen nyár és a Briteknek nem lesz problémája a bevándorlókkal, mert aki teheti, menekülni fog innen. Globális felmelegedés nem úgy hozza a felmelegedést mint ahogy azt itt gondolták. A 'megváltozó éghajlatok' kifejezést szerintem még a tudósok közül is sokan úgy képzelték hogy elsivatagosodás, elforrósodás lesz. Ki gondolta volna hogy a megszokott légáramlatok nem mennek fel Északra, és az eddig mindig Észak Skandinávia nyári éghajlata leköltözik ide??

Kéretik a frontnak elvonulnia!

Esô felhô hátán

Lassan ez a sok esô tényleg nem fog jóra végzôdni... Folyamatosan ilyen idô van!